Leírás
A szerecsendió az indonéziai Banda vulkanikus szigetein található trópusi Myristica fragrans szerecsendiófa termése. A szerecsendió-magot a héjában szárítják, mielőtt kivonják és elválasztják a körülötte lévő szerecsendió virágtól. Ovális alakú, a szerecsendió barnás, kemény és érdes felületű. Édesebb és kifejezettebb a dió aromája, mint a virágé. Nagyon enyhén kesernyés, ugyanakkor fűszeres és édeskés.
Mint sok fűszert, a szerecsendiót is gyógyszerként fedezték fel, és a keleti gyógyászat nagyon értékelte élénkítő és emésztést serkentő tulajdonságai miatt. A szerecsendió iránti szenvedély a 17. század végén érte el tetőfokát, ami kereskedelmi háborúhoz vezetett a hollandok és a portugálok között.
A szerecsendiót hagyományosan mészbe áztatták, hogy megakadályozzák a csírázást, innen ered a fehérre meszelt bézs színe.
A szerecsendiót a frissesség érdekében mindig lereszeljük. A szerecsendió a burgonya pürék, a gratinok, a fehér szószok és a különféle szuflék finom illatot kölcsönözz. A szerecsendió a cukrászdában széles körben használt összetevő. Süteményekhez és lekvárokhoz is használják.
A Thiercelin szerecsendió minősége a profi és amatőr szakácsokat egyaránt lenyűgözi:
„A bésamel szószaim még soha nem voltak ilyen finomak! Mostanában sokkal több ételhez használom.”
„Egyedi és pótolhatatlan…kiválóság…gyönyörűek, finom illatúak és zamatosak…”
„És micsoda illat!…Mindig olyan illatos…Egy illat, ami egyszerre finom, összetett és erőteljes… Nagyszerű!”
„Ha egyszer megkóstoltuk, nem tudtuk letenni! … nagyon finom szerecsendió íz, krumplipürével használtuk.”
„Rendkívüli — előkelő, fűszeres, de egyben enyhe, mint selyembársony a brokkoli gratinon vagy egy bográcsban főtt répa carpaccion!”
